blogonimusz

Elolvastam a mostani kiírást. Gondolkodtam, de semmi. Az ötletek, hogy miről szólhat a poszt, olyanannyira jónak tűntek, hogy mint egy kötelező érvényű utasítás lebegtek előtem. De így nem ment, már ott tartottam, most kihagyom. És mikor lemondtam az írásról, feladtam a gondolkodást, jött az ihlet: nem tudományos értekezést kell írnom filmekről, az én filmem legyen  a téma, méghozzá az a bizonyos életem filmje.

Mostanában többszőr foglalkoztatott ez a kérdés. Vajon úgy éltem, élek-e, hogy ha majd lepereg előttem életem filmje...

Miket bántam meg? Semmit. Van, ait máshogy tennék? Van. Ez  kettő ellentmondás? Nem. 

Bánkódhatnék az elhibázott döntéseimen. Nézhetnék minden nap vádló tekintettel a tükörbe, mert igen fontos kérdésekben döntenék ma másként. De nem teszem.

Miért nem?

Mert már tudom, hogy akkor és ott a legjobb tudásom szerint cselekedtem. Ha a mai tapasztalatommal indulhatnék neki, nem ezeket a döntéseket hozom meg.

Ebből is látszik, hogy azóta fejlődtem, így azt a bizonyos filmet nem bűntudattal és aggodalommal kell végignéznem. Ha visszatekintek az eddigi életemre azt boldogan, nyugodtan tehetem. Mosolyogva integetek akkori önmagamnak :-)

Remény

Mi jut róla eszedbe? Milyen érzést vált ki belőled ez a szó?

Elsőre azt mondanám: pozitív, csupa fény, áhitat

Ez az, amit megszoktam a reménnyel kapcsolatban. Juj de jó, még reménykedhetek!

Minap, mikor ezt a hívószót olvastam valami megváltozott. Nem csupa szépség jutott eszembe. Ahogy magamban kimondtam fekete lett minden, mintha egy mély gödör leges- legmélyéről kiáltanék felfelé. De hiába nézek fel, hiába tudom, hogy ott fent fény van, a remény fénye. A gödör alja mély és öblös, a kijárat pedig csak egy szűk nyílás. 

Mert mikor reménykedek? Amikor mélyen vagyok. Ott ülök a gödör alján és ki kéne másznom valahogy. Ilyenkor jól jön a remény.

Reménykedek abban, hogy majd csak lesz valahogy. Valaki tán jön és kihúz. Na, ez a remény, egy passzív valami, hárítás. Majd a másik. De jó reggelt kiskomám! Ha jön is valaki, hogy megmentsen, azért a popódat neked is fel kell emelni!

Reménykedhetek, ha az fényt hoz a sötétségbe, de ennél többet is tehetek magamért. Felemelkedhetek és kitalálhatom, hogy mászok onnét ki. Nekiláthatok a mászásnak, miközben reménykedem, hogy a segítség is ideér.

Indulok is!

Jó mászást mindenkinek!